Érted?

 Érdekes és nehéz téma szintén. Alapvetően azért, mert az energiaáramlás szabad szemmel nem látható. Pedig a lakásban ez a legfontosabb szempont, minden más, csak ez után következhet.

A kínaiak jól tudták ezt, látták is és érezték is. Nem volt nehéz tehát az átlag ember számára összeírniuk a tapasztalataikat. Azok a berendezési tárgyak, bútorok, szobrok és jelképek amik a kultúrájuk része volt, nem hozható be az európai ember lakásába egy az egyben. Persze nem azért, mert itt nem működne úgy, hanem azért mert ezek a tárgyak nem a mi kultúránk része. Hogy nézne ki, ha minden nemzet beépítené a sajátjába a kínai kultúrát?

Szerencsére nem kell ezt tenni ahhoz, hogy az energiákkal jól bánni tudjunk. Már csak azért sem, mert a magyarok rengeteg tárgyat, eszközt szokást tudatosan vettek fel és alkalmaztak ugyanazon célok érdekében: megfelelő módon keringtetni a pozitív energiát (csít).

Ma is vannak, akik belépve egy lakásba rögtön érzik, látják, hogy mi nem jó, mi van nagyon rossz helyen és mi az, amit jól eltalált a tulajdonosa. Ha valaki ezt nem látja, azért sok támpont van, ami feltétlenül segít, ha tisztában van vele.

1. A tisztaság - Sok olyan lakásban járok én is, ahol minden poros. Ez energetikai szempontból ez egyik legnagyobb hiba. Amit nem használunk minden nap (könyvespolc tipikusan ilyen) az pangó energiává képződik. Ezért legfontosabb a rendszeres és alapos takarítás.
2. Lemosás - Ki gondolná, hogy teljesen más energetikai szempontból az, ha valamit felporszívózunk, vagy le is mosunk. A víz nagyon fontos, akár nedves szivaccsal áttörölve.
3. A só - Egyszerű és olcsó, mégis nagyon hatásos, ha a mosóvízbe egy pici sót is teszünk. Tulajdonképpen ezzel lesz teljes az energetikai tisztítás, ugyanis a só köztudottan képes magába szívni a negatív energiát, még kis mennyiségben is.
4. Lakberendezés - Nem kell feltétlenül tanácsadót hívni, próbálkozzunk nyugodtan magunk is. Itt a lényeg elsődlegesen az, hogy változzon meg az összkép. Így lehet legjobban megkavarni az "állóvizet". Minél sűrűbben megtesszük, annál jobb eredményre számíthatunk. Persze követheti rosszabb elrendezés az előzőt, épp ezért érdemes megismételni a műveletet, hogy ne legyen tartós az az állapot. A fekvőhelyek átmozgatásával azt is elérjük, hogy máshová kerül a Hartmann háló és a vízerek. Kimérés nélkül egyébként úgyis nehéz eltalálni az ideális fekvőhelyeket. Vannak olyan lakások, ahol egyszerűen nincs is ilyen hely.

A FengShui elvei egyébként jók mind a tájolást, mind az erősítő, gyengítő eszközök használatát tekintve. Pl. a tükör, a függők, mozgók használata megfelelő helyeken nem csak esztétikailag tud szép lenni, de energetikailag is hasznos, ha jó helyre kerül.

A bőr egyébként az egyik legjobban szigetelő anyag. Vajon tényleg csak a hideg ellen tették maguk alá az ágyba a szőrméket? Nyilván elsődleges célja ez volt, de akkor az ágy alá miért került itt-ott?

A hegyes levelű növényeket a FengShui nem nagyon szereti, csak kevés helyre engedi tenni. Pedig ezek általában jól el tudják vonni a környezetből a negatív energiákat. Érdemes időnként emiatt lezuhanyozni őket, hogy rendesen tudjanak regenerálódni.

Ellenőrizd növényekkel!

Bármilyen furcsának hangzik ez az állítás, nagyon igaz. Nálunk először minden növény szép sorban tönkrement. Nem is értettük, hogy miért. Azt gondoltuk, hogy egyszerűen nem értünk hozzájuk. Bele is törődtünk, hogy rossz a lakásunk klímája, ezért elkoptattunk minden növényt. Később megismerkedtünk a fenti elvekkel. Elkezdtünk kísérletezni, egyre jobban bele jöttünk. Az ajándékba kapott növények meg csak nem akartak kipusztulni. Sőt olyan dúsak lettek, hogy szaporítani is kellett. Ma már tele van az egész lakás növényekkel és mind nagyon jól érzi magát. Ha valamelyik hirtelen megváltozik, rögtön tudjuk, hogy ott nincs valami rendben. Nem a növényt kell ápolni, hanem a környezetét rendbe tenni.

Persze jóval könnyebb úgy, hogy látjuk is, hogy milyen mezőben van a növény, és mi hogyan hat rá, de aki nem látja, kísérletezéssel úgy is sok mindent el tud érni egy kis odafigyeléssel.

Milyen az élet a halál után? 

Avagy ahogy én a karma kérdéskörét látom...
Az alap kérdés:

"Miért történnek így a dolgok, miért kell nekem ezt megélnem?" - ismerős kérdések ugye?

Az első gondolat,mely ilyenkor felmerül bennem: mit akar ez a szituáció tanítani nekem? Ha kitalálom a választ, akkor azt jól megjegyzem, ha nem jövök rá, akkor jön az alábbi leírás alapján a megfelelő blokk.

A hivatalos definíció a Wikipédia szerint:
"A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata.
A karma tágabb értelemben cselekedet, tett, mű. Minden tényezőre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár. Minden aktivitás, azaz ok okozatot szül, és minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Így jön létre az ok-okozati összefüggések végtelen hálózata. A karmát nem szabad összekeverni a sorssal, de az eleve elrendeléssel, és az újraszületés tanával sem. Ezek mindegyike önmagában más jelentéssel bír."
http://hu.wikipedia.org/wiki/Karma

“Nem az az igazi kérdés, hogy mit hoz a jövő, hanem az, hogy mit hoz a múlt!”
dr. Molnár Gábor

Egy tanítómtól mondta, és nagyon jól rávilágít az igazi problémára.

Rengeteg könyv és egyéb leírások születtek már ebben a témában. Sokat lehet tanulni belőlük is, persze sokszor van ellentmondás a leírások között. Én az alábbi módon alakítottam ki magamban a véleményemet az eddig megélt tapasztalataim alapján:

Azonnal visszaható események (szinte napi gyakriságúak)

A legegyszerűbb szituáció, mellyel nap-mint-nap találkozhatunk az az, amikor pl. megszólunk valakit nagy mellénnyel, és alig telik el néhány perc és mi is pont ugyanúgy viselkedünk, reagálunk, nyilatkozunk egy más szituációban, mint akit előzőleg megszóltunk. Én a céges chat-en szoktam ledöbbennni, hogy egy-egy megjegyzésem mennyire rosszul tud elsülni. Nagyon gyorsan szembesülök olyankor vele, hogy bölcsebb lett volna csöndben maradni. Erre a releváns idézet: Más szemében a szálkát, sajátjában pedig a gerendát”

Kiszámíthatatlan váratlan dolgok. (években is mérhető, a formája nagyon változatos)

Ha eltérsz az életfeladatodtól, az életedet túlságosan magabiztosan olyan irányba viszed, mely nincs szinkronban a vállalásaiddal, életterveddel. Vagy semerre sem akarod vinni, és nem vagy hajlandó fejlődni. Nyilván nehéz ügy, hisz nehéz olyan úton haladni, amiről nem tudjuk, hogy merre megy, nem látjuk, csak a padkát érzékeljük akkor, amikor megpróbálunk letérni róla. Az univerzumot nem az eszköz érdekli, hanem az irány. Azért vagy itt, hogy tanulj és fejlődj. Ha nem vagy képes erre, illetve nem a megfelelő irányba, akkor nagyon sokat fogsz “padkázni”. Érdemes feltárni és megvilágíttatni az utat, hidd el, sokat spórolsz vele mind időben, mind anyagiakban, de lelkileg is.

Tudatalattink azért néha tudja, hogy nagyon rossz úton járunk. Ilyenkor még el  is szóljuk magunkat, hogy: “meg lesz ennek még a maga böjtje”...
Persze lehet ez egyszerű lelkiismeretfurdalás is, de belül tényleg jobban tudjuk, hogy mi lenne a helyes.

Évtizedes visszahatások

Nem mindig azonnal padkázunk le. Sokszor az élet lehetőséget ad arra, hogy magunktól is mozgassuk az életünk kormányrúdját. A türelem viszont tetézheti is a bajt, hiszen ha sokáig megyünk rossz irányba, akkor nagyot kell rajtunk lökni, hogy esélyünk legyen egyáltalán visszazötykölődni a helyes irányba.

Az életeken átívelő karmák típusai

A nem megtanult leckék ismétlése mindaddig, míg egyszer sikeresen meg nem oldjuk a feladatot. Talán ebből van a legtöbb. Nagyon nehéz egy összetett társasjátékot szabálykönyv nélkül jól játszani. Az univerzum persze ismeri a szabályokat, csak mi nem vagyunk képesek meghallani és befogadni, elfogadni és betartani ezeket. Rengeteg élet(ünk)be telik, míg egy-egy komolyabb dolgot megtanulunk, megértünk és végül helyesen reagálunk rá. Erre személyes példákat persze tudnék hozni is, de ez megfigyelhető az emberiségen együttvéve is, hogy hogyan változunk generációról generációra, persze nem az egyén, hanem a közösség, az átlag gondolkodás szintjén. Határozottan láthatók a fejlődés irányai. Pl. az állatokhoz való viszonyunk az elmúlt évszázadok alatt rengeteget fejlődött, ma már egy csomó törvényünk is van rájuk. Az emberek fajok közötti elfogadása, rabszolgaságtól a mai rasszizmus ellenes törvények megalkotásáig mind a fejlődést mutatják. Persze ez nem megy gyorsan, mert nehezen tanuljuk a leckét, de mindenképpen haladunk. Persze a karma vonatkozásában itt nem egymás feladatát kell megoldjuk, hanem csak a magunkét.

Átvállalás

Persze létezik karma átvétel is. Ez nőknél a férj nevének felvételével sokuknknál megvalósul, ezért is mondják a numerológusok, hogy ne vegyék át a férjük nevét az asszonyok, maximum toldják csak hozzá a sajátjukhoz. De nem csak így történhet átvállalás. Nálunk például a nagyszülői családi házban régen kialakult viszályt kellett átvennünk szüleimtől megoldásra, mert ők ezt a feladatot nem tudták saját aktuális életszakaszukban megoldani, elváltak majd átvették az őseik szerepét. Mi nem tudtuk akkor amikor odaköltöztünk, hogy ez ezt is jelenti, de önként tettük, építkezhettünk volna máshová is, sőt még most is megtehetnénk, de ha mi most nem oldjuk meg végérvényesen a feladatot, akkor a gyerekeinknek kell, ha ott akarna maradni valamelyik.


Leszületési vállalások

Ezt úgy képzelem el, mintha leszületésem előtt végignézve életem leendő filmjének egy lehetséges változatát, már előre bevállalok (önként!) bizonyos dolgokat, melyekről tudom, hogy nehézséget ad, de a hosszútávú fejlődésemet szolgálná. Az ilyen típusú feladatok alól, ha az adott életemben végképp nem vagyok képes megbirkózni, lehet és szabad is feloldozást kérnem. Ez persze nem jelenti azt, hogy örökre megoldottam ezt a problémát, hisz következőre lehet, hogy más formában, de megint bevállalok majd egy hasonlót.

Mások tanítása

Sokszor azért születnek le a gyermekek a szülőkhöz, hogy azokat tanítsák azzal, amilyen élehelyzetbe kerülnek általa. Jobbá tehet egy embert, ha meg tud bírkózni egy nagy feladattal, amit a gyermekéért tesz, de lehet, hogy pont a gyermek korai halála adja meg azt a mérhetetlenül nagy “padkázást” ami képes akkorát lökni az emberen, hogy annak hatására képes már a változásra. Sajnos sokunk még ilyenkor sem képes a jó irányba megindulni. A rengeteg öngyilkosság is arról tanúskodik, hogy nem vagyunk képesek megbírkózni a feladatunkkal. pedig az egész hasonlít a “Ki nevet a végén?” társasjátékra, ahol ha kiütnek, újból kell kezdenünk és mindaddig, míg egyszer sikeresen végig nem tudunk menni a pályán.

Generációs átörökítés

Ez hasonlít az átvállaláshoz azzal a különbséggel, hogy nem mi választjuk meg, hogy menetközben kilépünk-e a kötelékből, vagy sem. El kell fogadnunk, hogy részesei vagyunk egy felmenőnk által elkövetett hibának a következményével, de a lehetőséggel is, melyben magunk is elősegíthetjük a megoldást és a helyrehozatalt. Az ószövetség Az átokkal kapcsolatban beszél pl. erről: hetedíziglen tartó átok formájában.

Adok-kapok tapasztalatcsere

Emberi kapcsolatokból életeken keresztül ismétlődő szerepcserés kölcsönhatások. Ezt úgy képzelem el, hogy addíg, mig valaki más lélekkel meg nem oldottam egy komplex feladatot, addig az univerzum minden leszületésnél lehetőséget ad egy pás típusú kapcsolatban a helyzet megoldására, a kölcsönös tartozások leróvására. Pl egyik életben egy párkacsolatban, másikban egy szülő-gyermek kapcsolatban, harmadikban egy főnök-beosztott kapcsolatban és így govább mindaddig, míg valaki teljesen ki nem egyenlíti a másik lélek felé a tartozását. Mindezt olyan kapcsolati formákkal, amik a legjobban szolgálhatják a lehetőségét a kiegyenlítésnek.

Tudom, hogy ezek sokszor erősnek gondolt eszmefuttatások, de mégis azt gondolom, hogy a meditációk alatt kapott válaszokból ezt csak így lehet összerakni egy átlag ember fejében megemészthető formában. Persze ahogy telnek majd az évek, finomodhat, bővülhet, tisztulhat még a kép, a lényeg csupán annyi, hogy nem ússzuk meg csak úgy a dolgokat. Ha van egy válaszunk a miértekre, akkor sokkal könnyebb megérteni, és reagálni az eseményre, ha tudjuk merre megy az út, akkor pedig a nagy karambolokat mindenképpen elkerülhetjük. Az a cél, hogy megtanuljunk pici és ritka padkázásokkal végigmenni a kijelölt úton.

 “Az élet délutánja nem élhető a délelőtti elvek szerint, mert ami elég volt délelőtt, kevés lesz délután. És ami igaz volt délelőtt, délutánra már hazugság lesz belőle.”

 Azt mondják, “ha nem csinálsz karriert 40 éves korodig, akkor utána már nem is fogsz”.
Én is szem előtt tartottam ezt a mondást fiatalabb koromban. Igyekeztem karriert építeni és megfogni a kínálkozó alkalmakat. Egy darabig jól is mentek a dolgok. Családot alapítottam, építkeztem, megteremtettem a teljes egzisztenciát. De a kisfiamat szinte csak fényképről ismertem, mert már csak akkor láttam rendszerint, amikor már aludt. Tudtam mit miért csinálok, mit áldozok fel a “szent” cél érdekében. Büszke voltam az egyéni teljesítményeimre és a pénztárcámra is. Aztán egyszer csak fordult a kocka. Gyökeresen megváltoztak a dolgok. Az életemnek gondolt munkahelyet átvette egy külföldi multi, majd egy másik, majd idővel megint egy másik. A sok rossz taktikai lépés miatt tönkrement cégből végül én léptem le utolsóként. És ekkor hirtelen nagyon sok szabadidőm lett... Az álláskeresésre rengeteg pénzt költöttem egyre lejjebb adva az igényeimet. 2,5 évembe került, míg végre alkalmaztak valahol főállásban. Tudnék mesélni ezekről a mély depressziós éveimről, de nem akarlak untatni vele.

Ma már tudom, hogy mindez miért történt és hogyan függ össze a mai életemmel. Inkább erről szeretnék most beszélni. A kétségbeesésig le kellett zuhannom lelkileg a mélybe ahhoz, hogy másként gondoljak az életemre, újra fogalmazzam a céljaimat, átértékeljem az elért eredményeimet, amire régen annyira büszke voltam. Szerencsére a családom a nehéz anyagi körülmények ellenére mindvégig támogatott és bízott bennem, elfojtva a megjegyzéseket, pedig nem egyszerű csupán egy GYES-ből és a Családi pótlékból megélni... Közben lassan átértékelődtek bennem a dolgok. Próbáltam meglátni a szituáció jó oldalát. Végre együtt lehettem a családommal és bepótolhattam az elveszett éveket. Ahogy telt az idő, egyre jobban alább adtam a büszkeségből, amit ma már csak EGO-nak mondanék. Miután sikerült újra munkába állnom, azt már egy teljesen más személyiséggel tettem. Megtanultam elfogadni azt ami van, amit a sorsom tárt elém. Persze azóta már tudom, hogy nem kellett volna feltétlenül ennek így történnie, de erről majd egy másik bejegyzésben írok inkább. Ezzel egyidőben nejemnél is beindultak bizonyos változások. Egyre több megérzéséről hajlandó volt beszélni. Ez a felismerés majd a későbbiekben lesz fontos ismeret, most csak annyi a lényege, hogy az ő hatására kezdtem el én is (nem) kicsit máshogy gondolkodni.

Az idén betöltöttem a 40-et és elgondolkodtam a fenti mondáson. Valószínű, hogy már nem fogok karriert építeni, de tudom, hogy egészen más okból. Megváltozott az értékrendem. Az asztrológusok azt mondják, hogy 40 felett már az aszcendenst kell inkább figyelni, mert az lesz a domináns. Nyilván ez a tapasztalatuk a visszajelzéseik alapján. Egyébként minden 10. születésnap nehéz pillanat egy felnőtt életében. Én úgy gondolom, hogy leéltem az életem felét és most kezdődött el a 2. félidő. Ezzel a gondolattal jól tudtam azonosulni, most megint azt érzem, hogy újra előttem az élet. De ezt az életszakaszomat már az igazi megismeréssel akarom tölteni. Ki vagyok, mi az életem értelme, mi a feladatom, mi az igazi célom? Rengeteg válaszra találtam már ezekben a kérdésekben, amit örömmel osztok meg Veled.

Ma már tudom, hogy mindenki belefut az élete során olyan eseményekbe, mely ráébreszti arra, hogy elgodolkodjon azon, miért is történik vele épp az, ami. Persze az EGO folyamatosan megmagyaráz mindent. Én híres voltam arról, hogy bármit meg tudtam hihetően magyarázni. Csak egyetlen baj volt vele: nem volt teljesen igaz. Viszont racionális volt! (Könnyű dolgom volt 2 műszaki diplomával :) Szerencsére ez már a múlt. Azt határozottan állíthatom, hogy ma már nincs szükségem az efféle “megnyugtató” magyarázatokra.

Viszont az ember, ha ráébred összefüggésekre, fontos dolgokra, bölcsebbé válik. És ez a bölcsesség nem lexikális tudást jelent. Nap-mint-nap megélni a természet apró csodáit, hálát adni minden reggel az új napért, új élményekért, megköszönni mindazt, amit az adott napon megtehettél és élményekkel gyarapodtál.

Megérteni, hogy miért jöttél le a Földre, milyen tapasztalatokat kell szerezned ebben az életedben, kikkel kell találkoznod, kivel van feladatod, milyen problémákat kell sikeresen megoldanod? Erről is lesz szó a következő részekben...

 Távol álljon tőlem, hogy bármire is rábeszéljelek. Nem fogom ezt tenni sem most, sem a jövőben, a te életed a te döntésed. 

Már ez a szólás is milyen furcsaságot sugall: "Dönteni a saját életed felett!"

Rendben, de milyen szabályok, értékek alapján és milyen céllal? Az átlag ember egész életében keresi a válaszokat az ilyen típusú kérdéseire. Egy darabig kínlódik, majd egy idő után, amikor rájön, hogy nem találja a választ, elkezd magának magyarázatokat gyártani. Mindig, mindenre lehet igen jól hangzó válaszokat találni.

És a fentiek szerint megindul az életünk egy látszólag megadott irányba, elfelejtve mindazt, ami a saját dönésési képességeinkre is vonatkozik. Csak úgy telnek a napok, haladunk jobb esetben néhány látszólagos kitűzött cél felé, rosszabb esetben céltalanul és bízunk valamiféle csodában, hogy az életünk majd talán jobbra fordul.

Pedig a fenti mondatban is benne van: TE DÖNTÉSED

Bizonyára nem meglepő, hogy naponta rengeteg döntést kell meghoznunk, nagyrészük már automatizmus. Melyik élelmiszert vegyem le a polcról, hova menjek, mit csináljak stb. Szeretjük az automatizmusokat, amire szemfüles marketingeseink is építenek :)

Képesek vagyunk mindenben dönteni, csak az éppen megélt életünk felett nem. És miért nem? Mert egyszerűen nem ismerjük a szabályokat. Amit nem tudunk felfogni ésszel, nem tudjuk tudományosan bizonyítani, azt inkább el sem hisszük. Persze rendjén van ez így, de az ismétlődő példákból azért következtetéseket nyugodtan levonhatnánk, ezzel is elősegítve a saját tapasztalatszerzésünket.

Én most nem kevesebb dologra vállalkozom, minthogy a megélt tapasztalataimból messzebb mutató következtetéseket vonjak le. 

Az alábbi témaköröket mindenképpen szeretném megtárgyalni:

Lakás, munkahely, fekhely, véletlenek, előző élet, aura, egészség, godolati teremtés, jólét, karma, szellem, vízér, hartmann háló, sugárzás, csakrák, energia, segítők, angyalok, Teremtő, magyar nyelv szimbolikája, átok, áldás

Ez így összeírva is sok témakör, lesz vele munkám bőven. De nem bánom akkor, ha tudsz hasznosítani belőle dolgokat. Amennyiben az írásaimat tovább szeretnéd vinni, megteheted azzal a feltétellel, hogy mindig hivatkozol arra, ahonnan idéztél.

Végül szeretném megmutatni, hogy hogyan függ össze minden mindennel, és hogy válaszokat kapj a saját miértjeidre.

  "Nehéz az élet" verték belénk folyamatosan. De nem kellene ezt neked is így gondolni!