Érted?

Avagy ahogy én a karma kérdéskörét látom...
Az alap kérdés:

"Miért történnek így a dolgok, miért kell nekem ezt megélnem?" - ismerős kérdések ugye?

Az első gondolat,mely ilyenkor felmerül bennem: mit akar ez a szituáció tanítani nekem? Ha kitalálom a választ, akkor azt jól megjegyzem, ha nem jövök rá, akkor jön az alábbi leírás alapján a megfelelő blokk.

A hivatalos definíció a Wikipédia szerint:
"A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata.
A karma tágabb értelemben cselekedet, tett, mű. Minden tényezőre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár. Minden aktivitás, azaz ok okozatot szül, és minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Így jön létre az ok-okozati összefüggések végtelen hálózata. A karmát nem szabad összekeverni a sorssal, de az eleve elrendeléssel, és az újraszületés tanával sem. Ezek mindegyike önmagában más jelentéssel bír."
http://hu.wikipedia.org/wiki/Karma

“Nem az az igazi kérdés, hogy mit hoz a jövő, hanem az, hogy mit hoz a múlt!”
dr. Molnár Gábor

Egy tanítómtól mondta, és nagyon jól rávilágít az igazi problémára.

Rengeteg könyv és egyéb leírások születtek már ebben a témában. Sokat lehet tanulni belőlük is, persze sokszor van ellentmondás a leírások között. Én az alábbi módon alakítottam ki magamban a véleményemet az eddig megélt tapasztalataim alapján:

Azonnal visszaható események (szinte napi gyakriságúak)

A legegyszerűbb szituáció, mellyel nap-mint-nap találkozhatunk az az, amikor pl. megszólunk valakit nagy mellénnyel, és alig telik el néhány perc és mi is pont ugyanúgy viselkedünk, reagálunk, nyilatkozunk egy más szituációban, mint akit előzőleg megszóltunk. Én a céges chat-en szoktam ledöbbennni, hogy egy-egy megjegyzésem mennyire rosszul tud elsülni. Nagyon gyorsan szembesülök olyankor vele, hogy bölcsebb lett volna csöndben maradni. Erre a releváns idézet: Más szemében a szálkát, sajátjában pedig a gerendát”

Kiszámíthatatlan váratlan dolgok. (években is mérhető, a formája nagyon változatos)

Ha eltérsz az életfeladatodtól, az életedet túlságosan magabiztosan olyan irányba viszed, mely nincs szinkronban a vállalásaiddal, életterveddel. Vagy semerre sem akarod vinni, és nem vagy hajlandó fejlődni. Nyilván nehéz ügy, hisz nehéz olyan úton haladni, amiről nem tudjuk, hogy merre megy, nem látjuk, csak a padkát érzékeljük akkor, amikor megpróbálunk letérni róla. Az univerzumot nem az eszköz érdekli, hanem az irány. Azért vagy itt, hogy tanulj és fejlődj. Ha nem vagy képes erre, illetve nem a megfelelő irányba, akkor nagyon sokat fogsz “padkázni”. Érdemes feltárni és megvilágíttatni az utat, hidd el, sokat spórolsz vele mind időben, mind anyagiakban, de lelkileg is.

Tudatalattink azért néha tudja, hogy nagyon rossz úton járunk. Ilyenkor még el  is szóljuk magunkat, hogy: “meg lesz ennek még a maga böjtje”...
Persze lehet ez egyszerű lelkiismeretfurdalás is, de belül tényleg jobban tudjuk, hogy mi lenne a helyes.

Évtizedes visszahatások

Nem mindig azonnal padkázunk le. Sokszor az élet lehetőséget ad arra, hogy magunktól is mozgassuk az életünk kormányrúdját. A türelem viszont tetézheti is a bajt, hiszen ha sokáig megyünk rossz irányba, akkor nagyot kell rajtunk lökni, hogy esélyünk legyen egyáltalán visszazötykölődni a helyes irányba.

Az életeken átívelő karmák típusai

A nem megtanult leckék ismétlése mindaddig, míg egyszer sikeresen meg nem oldjuk a feladatot. Talán ebből van a legtöbb. Nagyon nehéz egy összetett társasjátékot szabálykönyv nélkül jól játszani. Az univerzum persze ismeri a szabályokat, csak mi nem vagyunk képesek meghallani és befogadni, elfogadni és betartani ezeket. Rengeteg élet(ünk)be telik, míg egy-egy komolyabb dolgot megtanulunk, megértünk és végül helyesen reagálunk rá. Erre személyes példákat persze tudnék hozni is, de ez megfigyelhető az emberiségen együttvéve is, hogy hogyan változunk generációról generációra, persze nem az egyén, hanem a közösség, az átlag gondolkodás szintjén. Határozottan láthatók a fejlődés irányai. Pl. az állatokhoz való viszonyunk az elmúlt évszázadok alatt rengeteget fejlődött, ma már egy csomó törvényünk is van rájuk. Az emberek fajok közötti elfogadása, rabszolgaságtól a mai rasszizmus ellenes törvények megalkotásáig mind a fejlődést mutatják. Persze ez nem megy gyorsan, mert nehezen tanuljuk a leckét, de mindenképpen haladunk. Persze a karma vonatkozásában itt nem egymás feladatát kell megoldjuk, hanem csak a magunkét.

Átvállalás

Persze létezik karma átvétel is. Ez nőknél a férj nevének felvételével sokuknknál megvalósul, ezért is mondják a numerológusok, hogy ne vegyék át a férjük nevét az asszonyok, maximum toldják csak hozzá a sajátjukhoz. De nem csak így történhet átvállalás. Nálunk például a nagyszülői családi házban régen kialakult viszályt kellett átvennünk szüleimtől megoldásra, mert ők ezt a feladatot nem tudták saját aktuális életszakaszukban megoldani, elváltak majd átvették az őseik szerepét. Mi nem tudtuk akkor amikor odaköltöztünk, hogy ez ezt is jelenti, de önként tettük, építkezhettünk volna máshová is, sőt még most is megtehetnénk, de ha mi most nem oldjuk meg végérvényesen a feladatot, akkor a gyerekeinknek kell, ha ott akarna maradni valamelyik.


Leszületési vállalások

Ezt úgy képzelem el, mintha leszületésem előtt végignézve életem leendő filmjének egy lehetséges változatát, már előre bevállalok (önként!) bizonyos dolgokat, melyekről tudom, hogy nehézséget ad, de a hosszútávú fejlődésemet szolgálná. Az ilyen típusú feladatok alól, ha az adott életemben végképp nem vagyok képes megbirkózni, lehet és szabad is feloldozást kérnem. Ez persze nem jelenti azt, hogy örökre megoldottam ezt a problémát, hisz következőre lehet, hogy más formában, de megint bevállalok majd egy hasonlót.

Mások tanítása

Sokszor azért születnek le a gyermekek a szülőkhöz, hogy azokat tanítsák azzal, amilyen élehelyzetbe kerülnek általa. Jobbá tehet egy embert, ha meg tud bírkózni egy nagy feladattal, amit a gyermekéért tesz, de lehet, hogy pont a gyermek korai halála adja meg azt a mérhetetlenül nagy “padkázást” ami képes akkorát lökni az emberen, hogy annak hatására képes már a változásra. Sajnos sokunk még ilyenkor sem képes a jó irányba megindulni. A rengeteg öngyilkosság is arról tanúskodik, hogy nem vagyunk képesek megbírkózni a feladatunkkal. pedig az egész hasonlít a “Ki nevet a végén?” társasjátékra, ahol ha kiütnek, újból kell kezdenünk és mindaddig, míg egyszer sikeresen végig nem tudunk menni a pályán.

Generációs átörökítés

Ez hasonlít az átvállaláshoz azzal a különbséggel, hogy nem mi választjuk meg, hogy menetközben kilépünk-e a kötelékből, vagy sem. El kell fogadnunk, hogy részesei vagyunk egy felmenőnk által elkövetett hibának a következményével, de a lehetőséggel is, melyben magunk is elősegíthetjük a megoldást és a helyrehozatalt. Az ószövetség Az átokkal kapcsolatban beszél pl. erről: hetedíziglen tartó átok formájában.

Adok-kapok tapasztalatcsere

Emberi kapcsolatokból életeken keresztül ismétlődő szerepcserés kölcsönhatások. Ezt úgy képzelem el, hogy addíg, mig valaki más lélekkel meg nem oldottam egy komplex feladatot, addig az univerzum minden leszületésnél lehetőséget ad egy pás típusú kapcsolatban a helyzet megoldására, a kölcsönös tartozások leróvására. Pl egyik életben egy párkacsolatban, másikban egy szülő-gyermek kapcsolatban, harmadikban egy főnök-beosztott kapcsolatban és így govább mindaddig, míg valaki teljesen ki nem egyenlíti a másik lélek felé a tartozását. Mindezt olyan kapcsolati formákkal, amik a legjobban szolgálhatják a lehetőségét a kiegyenlítésnek.

Tudom, hogy ezek sokszor erősnek gondolt eszmefuttatások, de mégis azt gondolom, hogy a meditációk alatt kapott válaszokból ezt csak így lehet összerakni egy átlag ember fejében megemészthető formában. Persze ahogy telnek majd az évek, finomodhat, bővülhet, tisztulhat még a kép, a lényeg csupán annyi, hogy nem ússzuk meg csak úgy a dolgokat. Ha van egy válaszunk a miértekre, akkor sokkal könnyebb megérteni, és reagálni az eseményre, ha tudjuk merre megy az út, akkor pedig a nagy karambolokat mindenképpen elkerülhetjük. Az a cél, hogy megtanuljunk pici és ritka padkázásokkal végigmenni a kijelölt úton.